Biking in the nature & hebdomadal lookbook

     A négy napos ünnep alatt elmentünk biciklizni, mivel egész jó idő volt. Kibicikliztünk egészen egy parkig, a Bükkbe. Erről lesz egy kis képes beszámoló:

Én, épp a kesztyűmmel babráltam, amikor a kép készült .  .  . De azért felraktam, hogy legyen rólam is kép.

A heti lookbook sorozat:

szegecses bokacsizma☺

agancsos nyaklánc, virágos felső ♥

naaaagy (és meleg) pulcsi

tökéletes őszi szett *.*

Elphe

Made in Italy

Az embert - persze bizonyos mértékig - meghatározza a hely, ahol született és nevelkedett. A gondolkodása, érzései valahogy kapcsolatban vannak a tájjal, a hőmérséklettel, a széllel./Murakami Haruki/

A kép nekem Olaszországot juttatja eszembe, imádom.

Imádom ahogy ott van a művészet, a divat, a jókedv. Nekem is jókedvem van, jön a karácsony és a tél, a hó és egyáltalán nem vagyok rossz kedvű, sőt még jó dolgok is történnek velem( 3 éve tornázok keményen és végre megyünk versenyre!! dec.13.): nem aggódom túl a dolgokat csak elképzelem hogy jó lesz és ettől máris tök jól érzem magam. A nap végére pedig teljes nyugi van, igaz ma 2 dolgot elszalasztottam de rájöttem, hogy ha valamit nagyon tudatosan akarsz az erőltetett lesz és a végeredmény már lehet hogy lehangoló. Gondoljatok bele, direkt ráöntessz egy pohár vizet az ebédlőben a "kiszemeltedre" már rögtön nem "annyira " sajnálod, mert ott lesz a szemedben hogy : na végre, végre becserkésztelek.

Arrivederci.

ZEFír

Untalkative

Az élet nehéz, 17 évesen még nem tudom azt mondani magamról, hogy önálló kiforrott egyéniséggel rendelkezem. Csupán azt tudom, hogy a ruhák által tudom önmagam a legjobban kifejezni. Veletek volt-e olyan, hogy vkit megláttatok és azt mondtátok- vele jóba kell lennem? Én speciel szeretném magam olyan emberekkel körülvenni akik hasonlóan szeretik kifejezni magukat öltözködésük alapján. De ez eddig nem sikerült, minden barátomat csak minimális részben érdekli a divat és én ezt már nem bírom. A suliban van néhány ember aki megnéz, hogy na ma mit vettem fel de semmi több, és az a pláne hogy ők is stílusosan néznek ki tehát kölcsönösen megnézzük egymást, de semmi több. Pedig legalább egyszer szeretnék velük leülni dumálni vagy olyan társaságba tartozni ahol ők vannak.
Basszus nem hiszem el hogy nem bírok az ilyen emberekkel legalább annyira jóba lenni hogy beszélgessünk egy kicsit. Azt hittem a gimiben jó lesz mert tiszta lappal indulunk, mindenki jóba lesz mindenkivel aztán kialakulnak a barátságok szépen, lassan. Tudom, hogy mindenki a saját maga szerencséjének a kovácsa de ha ismeretlen emberekkel futunk össze nem tudok lazán viselkedni, hogy na hello mizu. Csak vigyorgok meg a közös ismerőshöz szólok. Utálom hogy mindig azt érzem rám nem kíváncsi senki és mivel így érzek semmit se kötök mások orrára, így nem tudnak meg rólam semmi ergo nem leszünk "jóban".
Hát igen ez egy ilyen hét volt.
Zeefíírh

Thebestjobintheworld

Gondolom hallottatok arról az ausztrál fogásról, hogy A világ legjobb állása. Ez egy verseny volt aminek a nyertesének fél évig kell gondoznia, ellenőrizni az élőlényeket, megismerkedni Ausztráliával és blogolni egy ausztrál szigeten kb. 20 millió forintért átszámítva. Nem rossz mi? Most láttam a Nat. Geo-n a TV műsort, mert hogy az is volt/van az élményeiről. Igaz már hazament Ben Southball, a nyertes, de úgy látszik most ért ide szép kis hazánkba, vagy ismételnek. Mindegy.
Én úgy irigylem... pont abban a gondban vagyok, hogy nemsokára el kéne döntenem, mit is szeretnék csinálni és nekem fogalmam sincs.
Igaz ez csak fél évre szólt, de azért nem lehetett semmi. Én pedig szeretnék sok mindent csinálni: bár világot látni legfőképpen. Felfedezni más kultúrák szépségeit, betekinteni az emberek életébe; ehhez kell feltalálnom magam.
Ez az egyik irány, a másik: a fantáziám korlátlan és kiapaszthatatlan . Írtam már pár regényt, forgatókönyvet, de csak így magamban, vagyis egyet a suli segítségével egy pályázatra elküldtem. Semmi. Ráadásul mikor csak úgy fogalmazást kell írni én beleviszem az egyéniségem; és azt kell külön kiemelni, akinek az anyukája diktálta a szöveget? 8
A harmadik pedig a rajzolási mániám és a divat kellemes összefonódása. Ebben az évben szeptemberben fogok elkezdeni rajzszakkörre járni, meglátjuk mi sül ki belőle...
Végszó: hogy hogy lehet ezt a 3 dolgot összeegyeztetni? -Ez a feladat.

  Zephire

Voilà

Íme, elkezdem írni a blogom még nem tudok semmi biztosat a látogatóimról, de annyit tudok, hogy írnom kell. Olyan ez mint vmi katarzis, tudom hogy írnom kell.A blog rólam fog szólni úgy nagy általánosságban.


A név, pamplemousse picnic, szeretem az alliterációkat... a név, mint vmi hely, egy másik világ ahol eltöltesz velem egy kis pikniket.Gondolom a picnic szó világos :) a pamplemousse-ról később. Annyit leszögezek hogy csak a mondat kezdetét írom nagy betűvel meg ha vmi nem egyértelmű. Ez egy szabály, nem azt jelenti hogy nem tudok helyesen írni. Máris témánál vagyok mert ma kezdődött az iskola...


Nos talán magammal kezdeném a nevem Áfonyamák ^^ és a szövegeim tele lesznek gyümölcsökkel, nem véletlenül. Nem, nem vagyok vega. 16 éves vagyok júliusban születtem 163 centi vagyok és 50 kiló, barna,hullámos hajam van és zöld szemem( A világon a legkevesebb embernek van tiszta zöld szeme.) Csakhogy eltudj képzelni. Mélyebben egy álmodozó, az esetek 99%-ában jókedvű lány, merthogy asszem ezt még nem mondtam^^.Nos vannak barátaim, Ánizs egy nagyon okos lány nagyon kicsi, vékony tökéletes lány, mellette ülök a suliban, osztálytársak vagyunk. Datte is barátnőm, mindenről van véleménye és ha más nem ő biztos megmondja a tutit, kemény csaj, hallgat rám és ő is osztálytársam.Talán ők a legjobbak.



Mélyebben ez a blog véleményeimről fog szólni mindenről, lesznek történetek, álmok, valóság ,idézetek. Szóval minden ami kell és ki akar törni belőlem, meg egy jóféle gyakorlás mert író szeretnék lenni. :)

Pamplemousse=grapefruit. :D Au revoir.